Több lábon állt, mégis lehúzhatja a rolót - saját cégének utolsó alkalmazottja az öttömösi fuvarozó

– Sok a krumpli, nézze, a garázsban is azt tároljuk már – mondta Fődi Zsolt. Az öttömösi vállalkozót beborította a termése, az előző években négy-öt raklapjával is vittek a nagykereskedők, ma jó, ha egyet kérnek. – Nincs pénzük az embereknek – teszi hozzá.

Fődi Zsolt harminc évvel ezelőtt fogott bele egy barátjával a fuvarozásba, akkor a nagyszülőktől örökölt néhány holdra csak hobbiként tekintett. Tíz évig futott a fuvaros szekér, majd a spárgázásba is belekezdett. Egy darabig a kettőből jól megéltek, de mára lassan mindkettőbe beletörik a bicskája. A csúcson hat kamionja volt a vállalkozásnak, ma egyetlen árválkodik az udvaron, valószínűleg csak a jövő évet éri meg.

A teherautót egy téesztől bérelték

– 1987-ben egy orosz típusú Kamazzal kezdtünk egy barátommal – meséli Fődi Zsolt, aki akkor volt éppen 23 éves, a katonaságtól leszerelve nézett megélhetés után Öttömösön. A teherautót egy téesztől bérelték, ötvenezer forint volt a díja gázolajjal együtt. Nemsokára egy IFA is került, mert nem győzték a fuvarozást. – 1992-ben, amikor a Délmagyarországban megjelent a vállalkozásunkról egy cikk, alig kaptunk levegőt a munkától – emlékszik vissza Fődi Zsolt.

Akkoriban paradicsomot szállítottak a konzervgyárakba, répaszeleteket a környező cukorgyárakból a tanyavilágban tartott állatoknak. – A falvakban is voltak építkezések, így építőanyagot is szállítottunk, meg a Füszértnek a szifonpatronokat. Csak itt, Öttömösön volt vagy tíz fuvarozó, de mindenkinek jutott munka. – A vállalkozó azt magyarázza, hogyan osztották fel egymás között a piacot. – Néhányan az Ikarusnak hordták Kiskunhalasról az alkatrészeket – mondta. Fődi Zsolt szerint a 2000-es évekig, amíg be nem zártak sorra a gyárak, elég jól meg lehetett élni még Öttömösön is.

Nagyszülői örökségből mentsvár

– Az első nagy döfést a Füszért bezárása jelentette, de akkor még próbáltunk váltani. – Fődiéknek az újabb piacot az akkor még működő nagyatádi konzervgyár jelentette, ahová alapanyagot addig is szállították, de ezt kiegészítették azzal, hogy Orosházáról már az üveget is ők hordták az üzembe. Aztán bezártak a konzervgyárak és a cukorgyárak is.

Fődi Zsolt ekkor feküdt rá a spárgázásra, így lett a nagyszülői örökségből mentsvár. Először csak egy hektáron kezdtek el termeszteni spárgát, kettőn burgonyát.

– A vicc az, hogy húsz évvel ezelőtt a spárgáért többet kaptunk, mint most – jegyzi meg. Az öttömösi vállalkozó úgy látja, hogy a gyárbezárások után még következett pár jó év, amikor a spárga és a fuvarozás együtt jól jövedelmezett. Aztán a 2000-es évek végétől már csak a felhők gyülekeztek.

A kútüggyel csak taszítanak egyet rajtuk

– A fuvarozásban még lehetett előre menekülni, az uniós csatlakozás után külföldi fuvarozásba kezdtem. – Fődi ekkor már egyedül dolgozott, mivel a barátja megnősült, elköltözött a településről. – Ment is egy darabig, de a nyakunkban loholtak a szlovákok, a románok, mára gyakorlatilag ki is szorítottak bennünket az alacsony fuvardíjaikkal – mondta.

Délmagyar anno: Huszonöt éve még futott a fuvarozók szekere.

Fődi Zsolt szerint sehol nem sarcolják úgy a vállalkozókat, mint nálunk. – Csak a kötelező biztosítás egymillió forint egy évre, pótkocsival együtt – sorolja a fizetendő adókat, miközben a minimálbért is emelni kellett. – Valamikor hat alkalmazottam volt, utoljára a feleségemnek mondtam fel, már nem tudtuk kigazdálkodni a járulékokat.

Fődi már csak egyedül alkalmazott a cégben, saját maga után 92 ezer forintot fizet. A kamionokból is csak egy maradt, az is nosztalgiából, már nem biztos, hogy beindítja valaha.

– Csak azért nem adom el, mert az is bevételnek számít a bevallásnál. Esetleg jövőre túladok rajta – mondta. Szerinte nehéz lehúzni a rolót. Ráadásul a spárgázás is egyre rosszabbul megy, még jövőre csinálják, de ha újra palántázni kell, már nem biztos, hogy belefognak.