Szólásaink is azt mutatják, mennyire félünk a betegségektől - Mit eszik a fene, hogy sosem lakik jól?

Megüt a guta! – szinte mindannyiunk száját elhagyta ez a mondat az elmúlt hetek hőhullámait nyögve. Már századokkal ezelőtt lejegyezték ennek a betegségnek a tüneteit, amit – jól sejtjük – az agyvérzéssel azonosíthatunk.

– Örök az emberi félelem a betegségtől, haláltól – magyarázta Vukov Anikó néprajzkutató és muzeológus, hogyan kaptak helyet az egészségügyi problémák generációról generációra öröklődő szólásainkban, közmondásainkban. És miért ez a maszlag? Mert úgy csúszik ki a szánkon például ez a kifejezés is nap mint nap, hogy eszünkbe sem jut: a burgonyával rokon, valójában datura nevű növényfajt az epilepszia orvosságának tartották. Ám nemhogy hallucinogén, mérgező hatású.

Kézművesség és áhítat

A rendszerváltozás óta a népi gyógyászat iránti érdeklődés növekszik, divattá vált, a szakértő szerint azonosítjuk a természetességgel. Márpedig az egészségmegőrzés, a tisztálkodás és a szépségápolás szorosan összetartozik. Gondoljunk csak bele, milyen csodálattal szemléljük a kézműves szappanok egyik legillatosabbját, a levendulás tömböcskét.

 „A tisztaság fél egészség" – hallgattuk unásig gyerekkorunkban, aztán az első komolyabb egészségügyi problémák elérkezésével nyugtáztuk csak: „Akkor drága az egészség, mikor meglep a betegség." Az már – ahogy Vukov Anikó mondja – furán hangzik a 21. században, még ha igaz is, hogy „A nyavalya lóháton érkezik, de gyalog megy el", azaz gyorsan jön, lassan múlik a baj.

Vérré válik

A következő hetekben számos szülő felsóhajt az iskolakezdés költségeivel szembesülve. „Nagy érvágás" – mondják majd. Szerencsére ez a gyógyászati beavatkozás már a 19. század közepén kiment a divatból. Egészen addig tartotta magát a hit Galénosz görög származású római orvosnak köszönhetően, hogy az elfogyasztott ételeket a gyomor folyadékká, a máj vérré alakítja. Így „felesleges" vér is képződik, ami lázat, fejfájást okozott. Ettől márpedig érvágás útján kell megszabadulni.

A kánikulában viszont egy hűs sört szisszentve bátran mondhatjuk: ez vérré válik! Az egykor a szólásokkal foglalkozó     O. Nagy Gábor szerint Mátyás koráig nyúlik vissza a mondás eredete. Nem valamilyen súlyos betegséghez, egy félreértéshez kötődik. Két barát panaszkodott, amiért csak lencsét kaptak enni az udvarban, de némi nevelő célzatú éhezés után nagyon megörültek a hüvelyesnek. „Véré válet", azaz „bizony jó" – mondták. De magyar hangjuk, egy udvari szolga úgy adta át megjegyzésüket: Vérré válik (mint barátban a lencse).

Visszatérve a korsónkhoz, ha egyből sokszor egy sör lenne, másnaposságunkat egy „kutyaharapást szőrével" felkiáltással, azaz úgynevezett gyógysörrel kezelhetjük. „Ebmarásnak kutyaszőr az orvossága" – így hangzik ez Dugonics András író gyűjtése szerint.

– A népi felfogás szerint ami elrontja, az meg is gyógyítja a testet. Kutyaharapás esetén ezért az állat szőrét elégették, és ezt a hamut szórták a sebre – részletezte Vukov Anikó néprajzkutató.

Boszorkányok és démonok műve

A fene egye meg! – kiáltunk fel, ha bosszúság ér. Tisztázatlan, hogy a finnugor eredetű „fene" szó eredetileg mit jelentett. Bőrbetegség, seb, fekély megfelelőjeként használták egy időben, de a mai orvostudomány is használja – gondoljunk mondjuk a lépfenére. De az biztos, hogy megszemélyesítették a bajt.

– A népi vallásosságban a betegségeket ártó lényeknek tulajdonították, akár boszorkányok, démonok rontásának gondolták. Olyan elváltozásokkal találkoztak, amelyeknek nem ismerték az okát, nem tudták értelmezni. A természettel együtt élő ember kereste így a magyarázatot – utalt arra a néprajzkutató, hogyan kerülhettek elő az értelmezések során pogány fogalmak is. Máskor, például az orbánc nevű betegséget Szent Antal tüzének nevezték, hogy megszelídítsék ezzel a szebb elnevezéssel.

Csúnya beszéd, csúnya jelentés

Nem finomkodunk, amikor elhangzik a Menj a francba! mondat, amely – a radai rossebbel, azaz a rossz sebbel együtt – a szifiliszre utal. A betegséget a középkorban a hadjáratozó „nagy természetű" francia csapatok terjesztették, és a Háry Jánosban még a kocsis is elnézést kér utasaitól, amikor törött szekerét látva kimondja a szitokszót. – Ebből is látszik, népi kifejezésekről van szó, amelyeket az úri osztály nemigen ismert – magyarázta Vukov Anikó. – Az ő fülüknek csúnya beszéd, káromkodás volt. A csúnya beszéd pedig csúnya dolgot jelentett, így kerülhetett káromkodásaink igen gazdag tárába.

Azóta számos mondásunk jelentése kikopott, sokat már nem tudnánk értelmezni, sok gyógyír alkalmazása ma már elképzelhetetlen. Frászkarikát! – fakadunk ki, ha nem értünk egyet valamivel, úgy, hogy egykor a „frász" szót a gyerekkori rángógörcsre használták. Ezt kilenc napon át kilenc helyről kért lisztből, szenteltvízzel gyúrt tésztából sütött pereccel orvosolták, amelyen az újszülött átfér. A „frászos" gyereket ezen bújtatták át a gyógyulás reményében. – A múltat megértéssel kell szemlélnünk, mert az utódoknak mindig több tudás áll rendelkezésére – fogalmazott a néprajzkutató.

Azért az orvostól is tanultunk

Mária Terézia uralkodása idején alakult ki a 18. században a körzeti orvosi rendszer elődje. A városokban több orvos volt, de a falvakban még füves- és kenőasszonyok próbáltak gyógyítani. Bizalmatlanul fogadták ezért eleinte az orvosokat, ezt őrzi „Az orvos kezel, a természet gyógyít" mondás is. Aztán lassan elismerték tudásukat, és a népi gyógyításba olyan szerek is átcsúsztak, mint a kámfor vagy a szódabikarbóna.

Ön milyen közmondásokat tanult családjától, ismerőseitől?

Tóth Ádám: – „Ha nem eszed meg a főzeléket, Elvis a szakállas bácsi..." Azóta sem értem, hogy jön össze, főleg, hogy Elvisnek nem volt szakálla.

Ludányi Attila: – Aki birkák után megy, mindig szaros füvet fog legelni.

Borsi Margit: – „Egy jó vasutas káromkodik, iszik és tud ultizni..." – ez volt kollégák mondása.

Sándorné Kuluncsics: – Apukámtól azt tanultam, „A kezed járjon, ne a szád...". Anyukámtól pedig: „Szép tányérból nem lehet jóllakni, ha üres..."

Korom István: – „Ne téveszd össze a személyiséget a viselkedésemmel... mert a személyiségem mindig én vagyok, a viselkedésem meg attól függ, te ki vagy."