Valóságmotívumok és víziók: 15 éves Pintér Béla és Társulata

- Ötéves kislányával, Lujzikával épp most ért haza a tánctáborból. Mit
mondana neki, ha néhány év múlva bejelentené: "apa, én színész
leszek"?
  - Látok rá esélyt, mert jó memóriája van, és be tud lelkesedni játék
közben. Ha  tehetséges, akkor miért ne lehetne színész? Az lenne
nehézkes, ha tehetség nélkül készülne hasonlóra.

- Azért is kérdéses a színészi pálya, mert az Ön által is képviselt
független színházak nehéz időket éltek meg az elmúlt években állami
támogatásaik folyamatos csökkenése miatt. Most mi történik?
- Egyet értek azzal, hogy a válság miatti takarékoskodásból
mindenkinek ki kell vennie a részét, viszont ezektől a társulatoktól
aránytalanul sokat vontak el. Megalázó packázásnak érzem azt is, hogy
az elnyert pályázati pénzeinket nagy csúszásokkal kaptuk meg. Ehhez
képest az idei év pozitívabban kezdődött.

Pintér Béla: Svájcban és Hollandiában a szélsőjobbról szóló Szutyokra azt mondták, ez akár náluk is játszódhatna.

A népzenegyűjtő, aki ügynök

Névjegy

A 42 éves magyar színész, rendező, drámaíró Pintér Béla a független színházak "zászlóshajójá"-nak kapitánya.
A Pintér Béla és Társulata nevű együttes számos hazai és külföldi sikeren van már túl. Vezetőjét kitüntették már Jászai Mari-díjjal, s megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét. Olyan előadásokat jegyez többek között, mint a Kaisers TV, Ungarn, A Sütemények Királynője, a Parasztopera, a Gyévuska vagy a Tündöklő Középszer. Lengyelországban és Németországban is publikálták már Pintér Béla egy-egy szövegét. Most egy színházi újság mellékleteként fog megjelenni Pintér Béla Szutyok című drámája a Távol-Keleten.

- A Pintér Béla és Társulata idén decemberben lesz 15 éves. Ezek fényében honnan indult és  hová tart az együttes?
- Először az volt a cél, hogy létrehozzunk egy jó előadást, ez volt a Népi rablét című produkció. Aztán évről évre ugyanígy egy-egy, majd évi két új bemutató, távlatibb célokat nem fogalmazok meg. Sikeres volt ez a 15 esztendő, az azóta elkészült 18 produkciónkból, 15-öt a mai napig műsoron tartunk.

– Most mit tervez?
- Titkaink címmel készül egy előadás, amely a '80-as években játszódik. A Nyitrai Nemzetközi Színházfesztivál kért fel, hogy vegyünk részt egy koprodukcióban, melyben a kelet-európai országok ügynöktörténeteit dolgozzák majd fel különböző színházi együttesek. Végül kiszálltunk ebből a projektből, de az ötletet megtartottuk. A készülő előadás egy népzenegyűjtőről szól, akit megzsarolnak és beszerveznek ügynöknek.

- Ennek a karakternek van köze az ön zenei beállítottságához?
- Igen! Több előadásunkban használjuk a népzenét, mert elég jól ismerem és szeretem.

- Előadásaival  a magyar  történelmet és kultúrát is ápolja. A népzene beemelésével hasonló, őrző gesztust tesz?
- Örülök, ha olyan emberek, akik amúgy elkapcsolják a tévét, rádiót népzene hallatán, a Parasztoperát látva megszeretik azt. De nem ez a fő célom, hanem a – lehető legerőteljesebb – színpadi hatás, adott esetben a népzene segítségével.

Jelenet a Gyévuska című előadásból.
Önkritika és szeretet

- Bejárta már Európát előadásaival, amelyeknek központi témája a magyarság és a  társadalomkritika. Hogyan tudják más népek befogadnia ezeket?
- Az általános emberi konfliktusok, problémák más országokban is működtetik a szövegeket, az előadásokat. De Svájcban és Hollandiában a szélsőjobbról szóló Szutyokra például azt mondták: „akár náluk is játszódhatna".

- Kis hazánk társadalmán túl más országok is foglalkoztatják? Figyeli  a nagyvilág történéseit?
- Előadás-alapanyagként nem használom ezeket a híreket, mert arról írok drámákat, amit látok, érzek és értek. 

- Társulata előadásaiban a magyarsággal szemben kritikus, ám kedves, már-már Ady Endre ostorozó hazaszeretetét idézi.
- Kemény önkritikával, de nagy szeretettel beszélünk Magyarországról és a problémáinkról.

- Megfordult már a fejében, hogy külföldön alkosson tovább?
- Meg kellett fordulnia, bár nem magamtól. Az utóbbi években voltak ilyen krízishelyzetek, amikor felmerült, hogy nem fizetik ki támogatásainkat. De kizárt, hogy külföldön dolgozzunk, nyelvi kötődéseink miatt, hiszen én magyarul írok. Gyanítom, hogy ha minden áron rákényszerítenének, akkor új kulturális életteremet, konextusomat is meg tudnám ismerni, fel tudnám dolgozni, de nem ezt szeretném.

Nem presztízskérdés

- Szegeden várták volna a most folyó Thealter fesztiválon, a 23. Szabad Színházak Nemzetközi Találkozóján, de nem sikerült összeegyeztetni a fellépést. A 42. hét című előadással érkezett volna a fesztiválra, amit 11-szer írt át. Maximalizmus vagy bizonytalanság volt a sok változtatás?
- Mindkkettő. Erről szól a művészi munka, hiszen az nagyon ritka, hogy az ember leül és kitalál valami csodálatos dolgot. De nem csak én vagyok maximalista és kételkedő, hanem az alkotótársaim is, akikkel közösen gondolkodunk. Ha a többiek meg tudnak győzni, hogy valamit rosszul látok, akkor a jobb előadás érdekében természetesen változtatok. Nem csinálok ebből presztízskérdést.

Jelenet a Parasztopera című előadásból, a vőlegény szerepében Pintér Béla.
– Adódik a kérdés, hogy mi inspirálja munkára, és mi ad önnek ihletet?
- Független társulatként, a pályázati rendszer miatt már praktikus okokból sem engedhetem meg magamnak, hogy elteljen egy év új bemutató nélkül. Sőt, jó esetben két új produkciót készítünk, ami úgy tűnik, jövőre is megvalósul. Az esetek többségében a tartalom egy velem megtörtént eset vagy nekem fontos, esetleg fájó, a közvetlen környezetemben látott vagy átélt valóságból vett motívum. De olyan is volt, hogy a forma inspirálta az előadást.

- A történelemből is gyakran merít. Passziója vagy inkább hobbija ez?
- Mindig érdekelt, és amíg tanultam, jól is ment. De nincs akkora tudásom, hogy csak úgy megírjak egy történelmi témájú drámát, hozzá kell olvasnom. Kihívás a történelmi pillanatok átélhető, valóságos ábrázolása.

A Könyvutcából a Tour de France-ig

- A nyár elején jelent meg Drámák című kötete, amely nyolc írását tartalmazza. Miért csak most született meg a könyv, mikor már 18 saját színpadi művet jegyez?
  - Most keresett meg a kiadó. De ha ez korábban megtörténik, nem gördítettem volna akadályt megjelenése elé. Magamtól azért nem adtam volna ki, nincs rá időm. Minden előadásunkban játszom, így kapcsolatom van a nézőkkel, nincs hiányérzetem. Azért nagy élmény volt a Könyvutcában hosszú sorban álló embereknek dedikálni a kötetemet.

- Közhely, hogy a színház a pillanat művészete, de könyvben megjelenni időtállóságot jelent. Hiányzott önből az a fajta exhibicionizmus, ami egy kötet szerzőjét jellemzi?
  - Majdnem minden darabomat játsszuk, sőt, az interneten is sok produkciónkat meg lehet nézni, nem tűnnek el az előadások nyomtalanul. A hiúságomat azért legyezi a megjelenés, de az a fontos, hogy a következő darab legyen jó.

- Örömmel használja ezek szerint az internetet és a digitális technikát?
- Az előadásokra készülve sok információt gyűjtök a világhálóról, csodálatos dolog az internet. Volt, hogy már nem tudtam a gép előtt ülni, ezért kifutottam a Margitszigetre, ahol kézzel írtam a szöveget. De ez már elmúlt. A társulattal egyébként figyelünk arra, hogy a futó előadásokat a színházban nézzék meg a nézők. Egy alkalommal például nagyon felidegesített egy hölgy, amikor láttam, hogy a Parasztoperát felveszi a kütyüjével. Szinte megtébolyodtam előadás közben a színpadon állva, és a tapsrend után meg is kértem, hogy törölje le a felvételt.

- Futással szokott kikapcsolódni?
- Mivel kötetlen a munkaidőm, minden nap fontos, hogy elmenjek futni vagy a Hármashatár-hegyre biciklizni. Hál’ istennek sportolok, egészségtelen szenvedélyeim mellett fontos, hogy legyenek egészséges szenvedélyeim is. Az aktív pihenés híve vagyok, szeretem a hegyi, országúti kerékpározást, például az Alpokba nagyon szeretnék elmenni.

- A Tour de France-ot követi?
- Igen, de csak a táj meg a biciklik miatt, és hogy lássam, ki milyen technikával teker. De maga a verseny annyira nem érdekel.