Alex Fabiano Dutra Farias: brazil szamba a homokon

– Kék póló, sárga Brasil felirat az elején: a Szabadkai úton így láttuk futni. Minden napra megvan a penzum?

– Otthon, Brazíliában és itt is minden reggel negyven percet futok. Emellett majd szeretnék eljárni kondizni is, mert fontosnak érzem, hogy az edzések mellett naponta mozogjak, így fussak, biciklizzek vagy erősítsek.

– Hosszú utat tett meg Szegedig, de honnan is?

– Brazília egyik keleti államából, Espírito Santo legnagyobb városából, Vila Velhából érkeztem. Ez az első alkalom, hogy elhagytam Brazíliát. Elégedett vagyok a menedzseremmel, mert jó helyre irányított, és elégedett vagyok a szállással is. A belvárosban még nem jártam, nem láttam belőle semmit.

– Egyedül érkezett Magyarországra?

– Igen. Másodszor vagyok házas, van egy húszéves fiam az első, és egy tízéves, Joao nevű fiam a második feleségemtől. Pontosan egy hónapra jöttem: július 10-én szállt le a gépem, és augusztus 10-én megyek vissza. Az egyetemi éveim alatt futballoztam, kosárlabdáztam, kézilabdáztam, de az első osztályig semmiben sem jutottam el. Testnevelő vagyok több iskolában, edző vagyok több klubnál, foglalkozom futsallal, strandfutballal, labdarúgással, és személyi edzőként is tevékenykedek. Éppen önöknél, július 22-én töltöm be a 43. életévemet.

– Milyen a helyi futball?

– Meg sem közelíti a Santos, a Corinthians vagy a Vasco da Gama szintjét. Negyedik ligás a helyi csapat, viszont futsalban sokkal jobban szerepelnek a helyiek.

– Jár azért meccsekre?

– Igen, hogyne. Sőt még Magyarországról is követem az otthoni eseményeket.

– Mit szólt a portugál válogatott Európa-bajnoki győzelméhez?

– Meglepetés volt, hogy nyertek. Cristiano Ronaldónak nem igazán ment a játék, aztán lerúgták, mégis Portugália lett az első.

– Egy-két kedvencére lennék kíváncsi: klubcsapat?

– Flamengo! Hoztam is magammal több mezt.

– Labdarúgó?

– Zico és Pelé.

Alex Fabiano Dutra Farias Flamengo-mezben mutatja meg, hogy jól bánik a labdával. Fotó: Török János

– A maiak közül?

– Cristiano Ronaldo.

– Evett már a híres szegedi halászléből?

– Még nem, de hallottam róla, és szeretném megkóstolni. Ehhez hasonló étel van otthon is: a hal törzsét összefőzzük lisztes mártásban paradicsommal, hagymával, olívaolajjal, néha rákkal, és rizzsel kísérik. Forrón esszük a moquecát, és elég híres Brazíliában ez a helyi specialitás, mellette pedig a hal fejét sem dobjuk el, abból is ételt készítünk.

– Gasztronómia után szakma: mit látott a megtartott három edzésen a szegedi strandlabdarúgóktól?

– Brazíliában is vannak felnőtt játékosaim, de ott már egészen kicsi koruktól kezdve velük foglalkozom, ezért egészen más ez a feladat. Több meccset elemeztem, videóra vettem a csapat edzéseit, és azt látom, egyénileg jók a játékosok, de csapatként nem jól működnek. A csapatvédekezés borzasztó, ezen kell dolgozni, de a támadásokkal, a rögtönzéssel nincs különösebb baj. Ám ezért vagyok itt: megmutatom a játékosoknak, mi a különbség a brazilok és az ő strandfutballjuk között. Ehhez összeállítok felvételeket, amelyeket elküldök a játékosoknak. Négy alapelvem van: a győztes mentalitás, a szervezett védekezés, a pontos passzok és a rögzített helyzetek felhasználása. Ezek Brazíliában alapelvek, ahogy az is, hogy mindig fent van a fejünk, itt viszont meg kell tanítani a játékosokat minderre.