Középpontban Nagy Gergő jégkorongozó

– A kézilabda és a Szeged rajongója?

– Szeretem a sportágat, és persze szurkolok a csapatnak, de főként azért mondtam igent a meghívásra, mert Zubai Szabolcs régóta jó barátom. Miatta rendszeresen lejövök Szegedre,  főként ebben az időszakban, amikor borfesztivál van és bajnoki döntő. Jó érzés ilyen kavalkád részesének lenni, óriási a hangulat, Szabival  nem lehet unatkozni. Neki különösen szorítok minden meccsen, óriási szíve és akarata van.

– Hogyan gondol vissza a világbajnokságra? Hiába estek ki, gondolom, nem én vagyok az első, aki gratulál a helytálláshoz.

– Köszönjük! Szerencsére az emberek  pozitívan értékelték a teljesítményünket, ezért nem győzünk hálálkodni. Kisebb csodákat véghezvittünk, amit egy ilyen csapattól remélnek a drukkerek, de a legnagyobb nem sikerült. Ezért szomorúan távoztunk, de szégyenkeznivalónk nincs. Inkább az volt rossz érzés, hogy a végén nem a mi kezünkben volt a sorsunk. Árulkodó a szereplésünkről, hogy az amerikaiak felfigyeltek ránk, és nem csak Vay Ádámra, akiért NHL-es csapatok versengtek már a vb alatt. Az ilyen esetekre szükségünk van, ilyen igazolásokkal szerezhet a csapat nemzetközi rutint.

– Olyat, amivel visszakerülhetnek az elitbe?

– Pontosan. Ez a kulcs, hiszen személyesen is tapasztaltuk, hogy ezen a szinten nem az alázat, a szorgalom vagy a kőkemény munka hiányzott, még csak nem is a tehetség. Ezekkel mi is rendelkezünk. Abban kell erősödnünk, amit nem lehet Magyarországon tanulni, rutin kell minél magasabb szinten. Csak ez hiányzott, a hátterünk ugyanis biztos, remek szakmai támogatást kapunk,  tehetséges jégkorongozói vannak az országnak. Na és persze egy fantasztikus szurkolótábora. Nekik üzenem, hogy hamarosan visszatérünk az elitvébére, ha pedig ott leszünk, jó ideig ott is maradunk.