Beérett a munka gyümölcse

Huszonhat évvel ezelőtt két fiatalember, [namelink name="Pataki András"] és [namelink name=" Juronics Tamás"] úgy gondolta, többet szeretnének a táncnál, és elkezdtek önálló műhelyt létrehozni a Szegedi Baletten belül. A társulat igazgatója és művészeti vezetője ugyanúgy támogatja a kezdő koreográfusokat, ahogy korábban őket inspirálták. Arra kérték a közönséget, fogadja akkora nyitottsággal Hegedűs Tamást és Czár Gergelyt, mint egykor őket.

Hegedűs Tamás darabja, a Flash végig izgalmasan és ötletesen használja az éles fényeket a sötét színpadon.

A cím jelentése villanófény, és már az első pár perc megindokolja, miért: a vaku bevilágítja hirtelen az állóképekbe dermedt alakokat. Életzajokat hallunk, tompa szívdobogást, mély lélegzetvételt, és életrajzokat látunk, melyek megelevenednek. A Flash az emberben rejlő kettősséget ragadja meg, amely a kapcsolataiban is tükröződik. A látvány, melyet [namelink name="Bianca Imelda Jeremias"] tanítványai terveztek, modern, minimalista, a jelmez egy elemét azonban sokszor játékba hozzák: a kapucnit. Ahány jelenetben látjuk, mindig egy picit mást mond a kapucni fel- vagy lehúzása.

Távolságtartást, idegenséget vagy épp beolvadást a többiek közé, arctalanságot. A zene többször átcsap feszültségkeltő szólamokba, szinte csak zörejekből, zajokból áll, mintha egy gyárban, gép belsejében járnánk, de mindig kap lírai feloldást. A táncok párkapcsolati konfliktusokat mutatnak, hogyan küzd a férfi saját durvább, uralkodni vágyó lényével, és miként viszonyul ezekhez a darab három nőalakja. Végül nem marad belőlük más, csak rendezésre váró fényképeső.

[namelink name="Czár Gergely"] munkája, A doboz szintén az ember legmélyére merül, ahol az eltemetett emlékeket találja. A koreográfus egyben a főszereplő, aki szembekerül azokkal a gondolataival, múltbeli kapcsolatokkal, melyeket legszívesebben elfelejtett volna. Mint aki egy homályos tükörben ismer magára, úgy fedezi fel, hogy legalább annyira részei ezek az emlékek, mint saját teste.

A díszlet öt mozgatható falát kreatívan és látványosan kihasználják, olyan rejtőzködési lehetőséget ad, mint az előző darabban a kapucni, mellette az önmagunkkal folytatott küzdelem kifejezőeszköze is.

A zenében több a klasszikusan szép rész, kevesebb az elektronikus remix, könnyebben befogadható így a mozgás harmóniája. A küzdelmes szerelmi történet, melyet a főszereplő táncol a múlt alakjai közül kivált lánynyal – milyen érzékenység és technikai tudás kell ahhoz, hogy tudják róla, ő most csak egy emlék –, azonnal Kékszakáll tragédiáját idézték fel bennem. Nők, akiket elzártak a jelentől, jövőtől és a férfi, aki éppúgy falak közé szorítva találja magát, mert már nincs szabadítója.