Bereczki Zoli szerelméről mesélt

Amit most láttam, az egy csók volt Pokorny Liával?

Pontosítok, az első szájra puszink volt. Eddig még nem csókolóztunk. Az Illatszertárban teljesen máshonnan közelítek, csak a pénze kell (elneveti magát). A civil életben barátok vagyunk.

A darabban nincs is csók! Ez önálló kezdeményezés volt.

A színjátszás picit olyan, mint a szobrászat. A kőben benne van a szobor, csak le kell fejteni róla a felesleget. A próbán el kell menni a végletekig, a rosszig. Nem úgy van, hogy rögtön eltalálod. A darabban van egy pont, amikor Seress Zoli tósztot mond. Azt nem lehet úgy hallgatni, hogy az ember ne csókolja meg a feleségét. Csak úgy megcsókoltam Liát, úgy gondoltam, ez ott tökéletes. Úgy láttam, Lia is egyetértett, úgyhogy megtartjuk! Ennél tovább is megyünk, de nem árulok el többet!

A Lepkegyűjtőben őrült, a Pillanatfelvételben egy bonyolult kapcsolatban van – nem nyomja rá ez a bélyegét az életére? Nem kellene egy romantikus darab, mielőtt még végleg agglegény marad?

Melyik kapcsolat egyszerű? Egyébként fordítva van, mint ahogy gondolja. A darabban az ember kiadja magából úgy, ahogy az író kiírja magából a rettenetet. A Lepkegyűjtő is hasznos utazás volt, ez pedig egy másfajta utazás. Például először játszom férfit! Eddig kölyköket játszottam. Az első olyan darab, amiből talán a való életre is vannak tanulságok. A néző is azt érzi majd, hogy nincs egyedül a gondjaival.

Milyen tulajdonságok taszítják a nőkben?

Szerintem a túl erőszakos, rámenős, rátelepedős nő elől a legtöbb férfi elszalad. Nem hiszem, hogy ebben kivétel lennék. Ha valaki ezt kapja, akkor nyilván változtat. Most picit beteg a világ. Vannak női és férfiszerepek, és van szabad akarat is, mindenki dönthet a saját sorsa felől. De mivel a férfi nem fog tudni szülni sosem, meg kell találni azokat a dolgokat, amik egyensúlyban tartanak, hogy ne kelljen belehalni az életbe.

A teljes interjút a linkre kattintva olvashatják >>>