Labdarúgás: folyamatosan rosszalkodott

Igazán fiús gyerekkora volt a SZEOL SC legkisebb, még óvodáskorú labdarúgóit nevelő edzőnek, [namelink name="Molnár Tiborné Csacsa "]néninek.

– Ősszegedi vagyok, Tarjánban, a panelek között nőttem fel, az ottani grund volt az életterem. Édesapám tanított meg légstoppal labdát levenni. Azt is gyakoroltuk, milyen magasra tudjuk felrúgni kézből a labdát, mindezt a panelek ablakmentes oldalánál. Folyamatosan rosszalkodtam, nem egy babázós kislány voltam. Anyukám hozott Leningrádból egy alvós babát, de a mackó volt inkább a kedvencem. Ha kellett, megvédtem magam és az öcsémet is. Egyszer piszkálta valaki, én meg a pingpongütővel az elkövető fejére ütöttem. Nemrég találkoztam vele, és mutatta, még mindig megvan az ütés utáni heg. Máskor meg a barátnőmmel, Juhász Tündével álltunk a Mars téren bérletvásárlás miatt, én egy vállpántos ruhában voltam. Egyszer csak valaki hátulról megcsókolta a vállam. Megcseréltük a helyünket Tündével, de csak bántotta a pántot. Mivel kajakoztam, volt önbizalmam, így megfordultam, és a két fejjel magasabb srácnak adtam egy pofont – mesélt az edzőnő.

A mindenki által csak Csacsa néninek becézett tréner kajakosból lett később labdarúgóedző.

– Tízévesen láttam a tévében egy versenyt, és megtetszett a kajakozás, előtte úsztam és kosaraztam is. A sok munka sem riasztott el. 15 éves koromig csináltam, utána fél évet tájékozódási futottam, majd a férjem, Tibi mellett kezdtem el az edzéseken segíteni. Már 14 éve csinálom, úgy látszik, értek a gyerekekhez... Egyszer elmaradt egy kajakedzés, mi meg kitaláltuk, elmegyünk romantikázni. A kiáradt, de már visszavonult Tisza árterében derékig érő sárban indultunk el a Kiskőrössy Halászcsárda felé. Jól vettük a terepakadályokat, de az oda-vissza 400 méter teljesítése két óra hosszáig tartott. Senki sem keresett minket, de ez egyszeri kaland volt. Máskor meg evezni kellett egy 82-est, azaz a Tiszán a 82. folyami kilométerkőig, ám rosszra fordult az idő. Elkezdett esni, majd szakadni az eső, de mi mentünk előre. Váradi Márton közben lefújta az edzést, és amikor visszaértünk, jól leszidott minket, mit csináltunk eddig az esőben. Nem féltünk a villámlástól, nekünk nem tűnt olyan veszélyesnek ez a kaland. Most már én is félteném a gyerekeket, de akkor 13 éves voltam... – mondta a szakember.

...és szavaló. Versmondás közben.

Ahogy már többször is leírtuk, Molnár Tibornét Csacsa néninek szólítja mindenki, aki ismeri.

– A lánykori nevem Csapó Magdolna, illetve sokat csacsogtam, ez a kettő együtt hozta ki [namelink name="Váradi Márton "] kajakedzőből a Csacsát. Minden sportágban tudtam egy bizonyos szintet: például jól futottam, jól húzódzkodtam. Semmiben sem voltam kimagasló, de az erős átlagot hoztam. A Szirmai István Általános Iskolában a tanulással sem volt gond, aztán jött a Tisza-parti, későbbi nevén Széchenyi-gimnázium. Óra alatt kitéptem egy hajszálat, majd elégettem, illetve egy használt rágót is meggyújtottam egy gyufával. Nagyon büdös volt... Két év után el kellett hagynom ezt a sulit, így 16 évesen elmentem dolgozni egy nyomdába, közben pedig estin elvégeztem a Radnótit – jegyezte meg végül Molnár Tiborné, aki sorozatunkban a labdát Lóczi István labdarúgóedzőnek dobta tovább – neki köszönheti, hogy edző lett.

– Milyen poszton szerepelt, amikor fociztak? Csatár voltam, szerettem gólt lőni a fiúknak.

– Volt bőrlabdája? Nem volt, inkább gumilabdával játszottam.

– Házőrző volt a bújócskában? Nem. Inkább kerestem, kutattam a ház előtti játszótéren.

– Mászott fára? Igen, nagymamámék Újszegeden laktak, náluk rendszeresen.

– Verekedős volt? Igen. Ha kellett, megvédtem a három évvel fiatalabb István öcsémet.

– Legjobb gyerekkori barátja? Juhász Tünde a kajak révén. Tartjuk a kapcsolatot, de ő külföldön él.

A gyerekek között érzi jól magát már 14 éve.

Kíváncsiak voltunk Molnár Tiborné Csacsa néni néhány kedvencére.

Játék: – Egy mackó, azzal aludtam, időnként felöltöztettem, de csak néha.

Mesekönyv: – Öreg néne őzikéje, majd később krimimániás voltam, ahogy manapság is az vagyok.

Rajzfilm: – Tom és Jerry. Külföldi adó egy volt, a szerb, azon ment. Nemrég újra megnéztem egy részt.

Tantárgy: – Testnevelés és matek.

Tanár: – Az egyik dr. Rednik Andrásné, aki osztályfőnököm és orosztanárom volt az általános iskola 3–8. osztályában, a másik pedig a középiskolában Valkusz Pálné, aki zseniálisan tanította a matekot, és értett a tinédzserek nyelvén.

A gyerekek között érzi jól magát már 14 éve.