Olvasónk írta: rózsatemplom, rózsaünnep, rózsaföld

Nagy örömmel olvastam a Délmagyarország hasábjain, hogy tényleg felépül a Rózsakápolna. Szállongott már a hír erről Szőregen, de hogy a pénz is megvan rá, ez fantasztikus lehetőség számunkra.

Jól emlékszünk rá, amikor Makovecz Imre művész úr már nagybetegen ellátogatott ide, majd megérkezett a papírra vetett csoda, egyike utolsó álmainak. Próbáltak gyűjtögetni rá, de mi túl kicsik voltunk ehhez. A kormányhatározat hagyatékának megmentésére segített rajtunk, hála érte!

Mégis van egy bánatom a kis kápolna helyével kapcsolatban. Nekem a temető a bánat, a felejtés, a megbocsátás és az ősök nyughelye, csöndes, békés pont az életünkben. Ehhez még jó is lenne egy kápolna, ahol persze búcsúztatások is zajlanának. De Szőreg a minden évi Rózsafesztivál rendezője és házigazdája is, ami tele van örömmel és boldogsággal. A rózsahercegnők és -hercegecskék választása, a rózsahölgyek díszes koszorúja, felvonulás kocsikkal, lovakkal, a gyerekek biciklis hada – mind-mind az örömről szól. Bennem összekapcsolódik ez a virág alakú kis kápolnával, ahol hálát lehet adni az elmúlt év kiállt gyötrelmeiért, az elvégzett munkáért, a világszép rózsák illatáért és a tarka rózsamezőkért.

Miért ne lehetne ez a kis épület Szőreg szimbolikus helye valahol a központban, például a Hősök terén vagy éppen a Mályva téren? Volna hely a rózsaligetnek is, és bármely vendég könnyen elérhetné, ha csak egy sóhajra is be szeretne lépni. A temető kicsit távol esik a településtől, megközelítése sem egyszerű. És persze a sok ünnepi örömet is könnyebb lenne kifejezni semleges területen, nem a bánat központjában.

Gondolom, a probléma abban gyökerezik, hogy a művész úr az adott helyre tervezte. Úgy gondolom, hogy az álmok és csodák mestere megbocsátaná nekünk ezt a kis változtatást, és ő is szívesen örvendezne velünk alkotásának felavatásán településünk közepében.

 Dr. Kiss Istvánné, Szőreg