Olvasónk írta: Ebadta csillagászok

A Délmagyarország 2017. november 4-i számában a 14. oldalon Tráser László újságíró emlékezett meg a feledhetetlen 1956-os szabadságharcban átélt élményeiről. Írásában van egy fénykép, amelyen fiatalok, gyerekek láthatók hatalmas vörös csillaggal. Köztük voltam én is, és az akkori euforikus élményeknek részese voltam.

Az ott látható vörös csillag a központi egyetem homlokzatáról származott, amelynek eltávolítását és elszállítását édesapám, dr. Hencz Aurél, akkor könyvtár- és épületigazgató felügyelte és irányította, nehogy valaki megsérüljön. (Édesapámat a szabadságharc után vezetői állásából eltávolították.) A csillagot mi, gimnazista diákok az akkori, Rákosi Mátyásról elnevezett hídra vittük, majd a Tiszába hajítottuk. A fényképen ezek a mozzanatok láthatók.

A fiatalok a Tiszába vetették a diktatúra jelképét. Fotó: Móra Ferenc Múzeum archívuma

A diktatúra gyűlölt jelképeinek eltávolítása már a tüntetések első óráiban elkezdődött. Bátor és ügyes munkások pillanatok alatt kúsztak fel létrákon a magasba, és a tüntetők ütemes biztatására – dobd le, dobd le! – hajították le a vörös ötágú csillagokat. Így történt a MÁV-palotánál is. A Széchenyi téri szovjet emlékművek csillagjainak eltávolításakor viszont már kötelek kellettek, amelyekből lasszót fontak, és azokat húzva sikerült a csillagokat leszednünk a fémrudakról.

Az akkori napok csodálatosak és megismételhetetlenek voltak. „Leborulok a nemzet nagysága előtt." (Kossuth Lajos)

Dr. Hencz Péter orvos, Szeged