Olvasónk írta - Éjjeli legény

Már csak az idősebbek emlékeznek arra, hogy több mint fél évszázada a mezőgazdasági termelőszövetkezetek bevetett kukoricaföldet adtak ki megmunkálásra. A fél vagy egész kataszteri hold földterületet az üzemeken és gyárakon keresztül is lehetett igényelni. Ez a kis mellékes jövedelem olyan volt, mint a termelőszövetkezetekben a háztáji, ami jelentős keresetkiegészítést jelentett, ezért sokan igénybe vették. Abban az időben 48 órás volt a munkahét, szabad szombat nem volt, ezért a munkát általában vasárnap kellett elvégezni. Szüleim minden évben igényeltek fél hold földet, én mint kamasz gyerek, gyakran besegítettem.

Az ember 50-60 év alatt sok mindent elfelejt, de egy vasárnapi kukoricatörésre ma is nagyon emlékszem. Egy szombati szüreti bál után, alig több mint egyórás alvást követően a nevelőapámmal kerékpárral kimentünk kukoricát törni a várostól legalább tíz kilométer távolságra. Apám már korábban megmondta, hogy ne lepődjek meg, mert nagyon hosszú a kukoricatábla. A megkezdett munka haladt szépen, de kialvatlanul hamar elfáradtam, és azt vártam, hogy pihenjünk egy kicsit. Restelltem hamar szólni, gondoltam, hogy csinálom még egy ideig, aztán fogom megkérdezni, hogy mikor érünk a sor végéhez, hogy végre leülhessek egy kicsit. Elég sok idő után végre megkérdeztem, erre apám a kezével előremutatott: „Látod ott azt a nyárfasort?" A távoli fasort látva elszomorodtam, hogy sosem érünk a sor végére. Apám folytatta: „Amikor odaérünk, akkor leszünk a sor felénél." Csalódottan, de beletörődve folytattam a munkát arra gondolva, hogy aki éjjel legény, legyen legény nappal is.

Tóth Antal, Hódmezővásárhely