2017.07.15. 14:56
Olvasónk írta: Csongrád megye nevéhez
"Tudomásul kell venni, hogy a megyék (vármegyék) határai, a kezdetektől, azaz Szent Istvántól a közelmúltig állandóan változtak."
Olvasom a Délmagyarország július 7-i számában, a Csörög rovatban Hatvani Zoltán „vallomását" Csongrád megye nevével kapcsolatban. Hatvani Zoltán – nem tudom, azonos-e azzal a régi ismerősömmel, aki annak idején a már levitézlett FKgP tisztségviselője volt, továbbá Szeged önkormányzati képviselője – azt „vallja", miszerint „ha már száz éve egyesítve volt a két vármegye (azaz Csongrád és Csanád) Torontál vármegyével is, akkor nem lenne igazságos, ha a névváltoztatás után a Torontál megnevezés elmaradna".
Nos, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy száz éve sem Csongrád, sem Csanád, de még Torontál vármegye sem volt egymással egyesítve. Csanádról annyit, hogy Trianon után annak egy viszonylag kisebb része Romániához került át, a nagyobbik rész Magyarországon maradt, és önálló vármegyét is képezett. Csanád vármegyét csak 1945 után szüntették meg, akkor az északkeleti részét Békés, a délnyugatit pedig Csongrád megyéhez csatolták.
Torontál vármegyéről annyit, hogy annak döntő része az újonnan megalakult Szerb– Horvát–Szlovén Királyságoz került, az a kis rész, ami megmaradt (nevezetesen a Tiszától keletre, illetve a Marostól délre), azt Csanád vármegyéhez csapták.
Ezzel az erővel Békés megye nevéhez is hozzátehetjük Csanádot, no meg még Aradot is, hiszen egy része Elek településsel együtt Trianon előtt még Arad vármegyéhez tartozott, Sarkad és környéke viszont Biharhoz.
Még tovább megyek: Békés megye legészakibb csücske, Dévaványa vidéke (mint exklávé) a XVIII. században (nem vicc) Heves vármegye része volt. Ilyesformán talán Békés megye nevét Békés–Csanád– Arad–Bihar–Hevesre kellene változtatnunk? No, ne már!
Tudomásul kell venni, hogy a megyék (vármegyék) határai a kezdetektől, azaz Szent Istvántól a közelmúltig állandóan változtak. Talán meglepetésként hat, de az Árpád-korban Csongrád vármegye (vagy némileg helyesebben Csongrádvár megye) jószerével át sem terjedt a Tisza bal partjára, azaz a Tiszántúlra.
Az ilyen névmódosításoknak alig van értelmük, viszont annál költségesebbek, úgyhogy számomra aligha kívánatosok. Mert ugye mit nyertünk azzal, hogy az Ativizigből Atikövizig, a Kötivizigből meg Kötikövizig lett?
Szóval nincs értelme fontoskodni-pontoskodni.
Boros János András, Szeged
