Van élet a Marson túl - de csak hétvégén

– Ez itt nem piac. Akkor lenne az, ha a vevők kígyóznának a standok előtt, és szinte sorszámot kellene kiosztanom közöttük. A Mars téren kívül a többi szegedi piacon éhen halhat az árus – mondta egy Józsefként bemutatkozó nyugdíjas kofa szombaton kora délelőtt a Diófánál lévő kispiacon. Pedig az árusok kitettek magukért: a hajnali zuhogó eső ellenére tucatnyian vitték ki portékáikat kínálni a lakótelep közönségének. – Én 71 évesen már nem megyek a Mars térre árulni, hogy hajnalban versenyezzek a helyért. Amit itt kínálok, az mind a kertemben terem. Csak szombaton jövök, de akkor se tudok túladni az összes zöldségemen – magyarázta a férfi.

Lekvár, savanyúság, száraztészta is kapható

A Diófa kispiaca hétköznap szinte kihalt: általában két virágáruson és egy gyümölcsös-zöldségesen kívül nem kínál senki semmit. Akkor annyi az üres hely, hogy még a környék hajléktalanjainak is külön stand jut. Szombaton azonban más volt a helyzet, a nagyobb kínálatban árult zöldségen, gyümölcsön és virágon kívül lekvár, savanyúság és száraztészta is kapható volt.

– Én sosem járok ki a Mars téri nagypiacra. Ha itt is minden kapható, minek menjek oda? – magyarázta Pető Klára. A nő éppen két kiló uborkát vásárolt, ami mellé kapor is került a szatyorba.

Családias a hangulat a Szent István téren

– Ez egy jó háromnegyedes piac. Szombaton általában mindig itt vásárolok. Ma tojást, petrezselymet és barackot vettem, de káposzta nincs – mondta mindezt már a Szent István téri piacon a közelben dolgozó Varsányiné Székely Anna. Itt tizenegy asztalon árultak ezen a napon. – Hétköznap csak szerdán van kint ennél jóval kevesebb termelő. Tojást azért akkor is lehet kapni, és az árak talán csak 10 százalékkal drágábbak a Mars térinél, de néha ki lehet fogni a nagypiacnál is kedvezőbb árakat – magyarázta Anna. Vásárló és vevő is főleg nosztalgiából jár erre a piacra, még mindig a tér átépítése előtti hatalmas forgatagot emlegetik.

– Negyven éve árulok itt, és soha nem hagynám itt a Szent István teret – közölte Kissné Rózsa. A termelő azt mondta, a Mars tér neki már nyüzsgő lenne, míg a családiasabb hangulatú Szent István téren nyugodtan rá meri bízni áruját bármelyik kereskedőre, ha néhány percre el kell mennie, hiszen mindenki ismeri egymást. – A múltkor az egyik vásárlóm itt felejtette a pénztárcáját. Megtaláltam, félretettem neki, nagyon örült, hogy senki nem vitte el addig, mire visszaszaladt érte – mesélte Rózsa arról, hogy a kisebb téren a vevőkre is jobban tudnak figyelni.

Főzés helyett inkább étterembe mennek

Az Olajbányász téri piac hasonlít formájában a leginkább a Mars térre, hiszen még csarnoka is van. Itt hétköznap is van élet, és itt találtuk a legnagyobb kínálatot a kispiacok között, hiszen húsárut és tejet is lehetett kapni. Vevőből mégis itt volt a legkevesebb. Egy édes dinnyét áruló férfi keserűen megjegyezte: a szegediek hétvégén szívesebben járnak étterembe, semmint hogy maguk főzzenek és előtte bevásároljanak hozzá a piacokon.