2017.06.09. 07:10
Fotókon az ELI születése: éveken át dokumentálta az Európában egyedülálló építkezést Dobóczky Zsolt
Szeged - Azon kevés ember közé tartozik Dobóczky Zsolt, aki ez elejétől kezdve az ünnepélyes átadásig végigkövette és fotókon dokumentálta az ELI kutatóközpont építkezését. A szegedi fotós képeiből kiadvány készült.
A több mint 70 milliárd forintból felépült lézerközpontot május 23-án, kedden avatta fel Orbán Viktor miniszterelnök. A szegedi lézerközpont öt épületének alapterülete mintegy 24,5 ezer négyzetméter. Az A épületben a kísérleti területek, a B épületben a laborok, előkészítő műhelyek, kutatói irodák kaptak helyet. A tudásközpontként is szolgáló fogadóépületben található a konferenciaterem, a könyvtár, a szeminárium termek, a menedzsmentirodák és az étterem, emellett külön épületben működnek a kiszolgáló-, karbantartóegységek, illetve a porta.
Mindig vonzotta a fényképezés Dobóczky Zsoltot. A Szegedi Szakképzési Centrum Gábor Dénes Szakgimnáziumában elektrotechnika-tanár kezdetben diaporámával foglalkozott. Műveit több hazai és külföldi fesztiválon is díjazták.
– Közel tíz évvel ezelőtt kibicikliztem az M43-as autópálya épülő Tisza-hídjához egy próbacölöpözéséhez, ami úgy megtetszett, hogy végigfotóztam az egész munkát – idézte fel a kezdeteket. A szegedi tanár, fotóművész munkavédelmi oktatáson is részt vett, csak ezután kezdhetett el a hídépítésen fotózni. A munkálatok végeztével Dobóczky Zsoltot a Hídépítők Egyesülete tiszteletbeli tagjává fogadta.
A napjainkban háttérbe szorult épületfotózás szerelmese 2012 szeptemberében járt először az ELI kutatóközpontnak helyet adó egykori szovjet laktanya területén.
– Megkerestem a megfelelő kontaktot az ELI részéről, aki jó ötletnek tartotta, hogy fotón dokumentáljam az építkezést. Az első képeket akkor készítettem, amikor elkezdődött a tereprendezés és a lőszermentesítés. Az utolsó képet pedig most öt perccel ezelőtt – mondta nevetve a nemrégiben átadott kutatóközpont bejárata előtt.
Zsolt éveken át hóban-fagyban, sárban, kora hajnalban, hetente 2-3 alkalommal jött ki az építkezéshez, alkalmanként 90-150 képet készített. Összesen tízezres nagyságrendben készültek fényképfelvételek.
Dobóczki Zsolt az első „kapavágástól" az átadásig fényképfelvételen örökítette meg az ELI kutatóközpont építését. Fotó: Török János
– Néhányan kezdetben bizalmatlanok voltak, de egy-két hét alatt megszoktak és befogadtak a munkások. Volt, hogy ők szóltak, ha valami érdekeset láttak. Így készült a Forgács című felvétel, ami az egyik üres medencében forgácsszerűen felpöndörödött sárdarabokat ábrázol. Az egyik cég nem szívesen vette a fotózást, de aztán ők is rájöttek, hogy egy egész Európában egyedülálló dolog részesei. Megrendelést is kaptam később tőlük – mesélte Zsolt.
A kiadványba, amely a Láthatatlan villanások – A szegedi ELI születése címet kapta, végül 110 fotó került be, amiket az ELI grafikusával, Jacob Péterrel közösen válogatott ki az alkotó.
– A 60-as évek óta a munkafolyamatot nem jelenítik meg fotográfián. Innen jött az ötlet. A portrékat, embereket fekete-fehérben fotóztam. A jó fekete-fehér képek erősebbek, mint egy színes kép. A sisakok, védőfelszerelések és munkaeszközök színe elterelte volna a figyelmet az arányokról – avatott be a részletekbe a fotós.
A végeredmény nagyon tetszik neki, gyönyörűnek nevezte az épületet és a rendkívüli építészeti megoldásokat. Zsolt már a következő munkáját tervezi: a harmadik szegedi híd építését szeretné megfotózni.
Dobóczky Zsolt az épületfotózásban példaértékűnek és követendőnek tartja Lucien Hervé – eredeti nevén Elkán László – hódmezővásárhelyi születésű francia fotográfus munkáit, aki a világ egyik leghíresebb épületfotográfusa. Építészeti témájú képei az 1980-as évektől kezdve hozták meg neki a sikert. 1991-ben megkapta a Francia Becsületrendet. 2001-ben Székesfehérvárott életmű-kiállítása nyílt, ahol fiatalon elhunyt fia, Rodolphe Hervé képeit is bemutatták. Szintén ebben az évben kapta meg Párizs város Fotós Nagydíját, valamint a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életműdíját, a Széchenyi Művészeti Akadémia pedig tagjává választotta. Kevéssel 97. születésnapja előtt, 2007-ben, párizsi otthonában érte a halál. 2012-ben posztumusz díszpolgári címet kapott Hódmezővásárhelyen.