Még mindig népszerű a rongyszőnyeg

– Nehéz volt beletanulni, de most már nagyon szeretem csinálni – mondta a rongyszőnyegszövésről a Csanádalbertin élő Csáki Lászlóné. Vele és portékáival legutóbb a Szent György napi vásáron, Makó-Bogárzón, a Paduai Szent Antal templom szomszédságában találkoztunk. Amint láttuk, asztalánál gyakran álltak meg érdeklődők. Ez nem csoda: egy rongyszőnyeg bármilyen otthont hangulatossá tud tenni, az ára pedig annak ellenére is lényegesen szerényebb a bolti szőnyegeknél, hogy kézzel készül.

Mint megtudtuk tőle, pompás, színes szőnyegeket a falu közmunkaprogramjában szövi másfél éve. A fogásokat akkori kolléganőitől leste el. Akkor még többen voltak – mostanra egyedül maradt a műhelyben.

– Régi, rossz anyagokat hasznosítok újra, természetesen feldarabolva – mesélt arról, miként dolgozik. Hozzátette, persze nem mindegy, milyen az alapanyagból származó szál, illetve hogy azt miként kötik, a szőnyeg minősége ugyanis ezen múlik majd.

A szőnyegek mindegyike 70 centi széles, mert a szövőszék is ugyanekkora. A hosszúsága változó: a legrövidebb fél méteres, de 3-4 méteres is akad köztük, sőt készített már 5 métereset is. A legnagyobbak 3 napi munkát igényelnek, a kisebbek megvannak néhány óra alatt megvannak. Az elkészült darabok helyben is kaphatók, de ugyancsak igyekszik eljutni velük a lehető legtöbb olyan környékbeli vásárra, ahol szívesen fogadják a kézműves termékeket.

Hogy a szövés iránt lesz-e a faluban megint nagyobb érdeklődés, és benépesül-e újra a műhely, nem tudni. Ami a családot illeti, a nagyobbik fiát érdekli ez a munka, az iskolában csinálta is, de nem biztos, hogy végül e mellett köt majd ki.